Szemiokémiai anyagok

A szemiokémiai anyag olyan vegyi anyag, amely információhordozóként szolgál a szervezetek között. A természetben főként a rovarok, növények és állatok használják egymás közötti kommunikációra – például párjuk vonzására, veszély jelzésére, területük megjelölésére vagy táplálék jelzésére. Tágabb értelemben véve ezek olyan jelző vegyi anyagok, amelyek ökológiai funkcióval rendelkeznek – nem támadnak, nem pusztítanak, hanem más organizmusok viselkedését befolyásolják.

Tipp: A darazsak és a lódarazsak veszély esetén ilyen vegyi anyagokkal kommunikálnak egymással. További információkat erről a félelmetes darazsakról szóló cikkben talál. A szemiokémiai

anyagok
alapvető típusai – Feromonok – az azonos fajhoz tartozó egyedek közötti kommunikációra szolgáló anyagok (pl. a nőstény szexuális feromont választ ki, amely vonzza a hímet).
– Allelokemikáliák – különböző fajok között ható anyagok, amelyek például kaíromonokra (a vevő számára előnyösek), alomónokra (a küldő számára előnyösek) vagy szinonómákra (mindkét fél számára előnyösek) oszthatók.

A mezőgazdaságban és a kertészetben a szemiokémiai anyagok elsősorban a növények biológiai védelmében találnak gyakorlati alkalmazást. Segítenek:
– a kártevők befogásában feromoncsapdák segítségével,
– a rovarok előfordulásának figyelemmel kísérésében gyümölcsösökben vagy üvegházakban,
– a permetezés mennyiségének csökkentésében a célzott védelemnek köszönhetően,
– vagy akár a kártevők megtévesztésében úgynevezett zavaró feromonok segítségével, amelyek megakadályozzák a hímeket a nőstények megtalálásában.

A szemiokémiai anyagok környezetkímélőek, mivel nem károsítják a hasznos rovarokat és az embereket, és nem avatkoznak be az élelmiszerláncba. Használatuk az integrált növényvédelem modern és ökológiai eszközei közé tartozik.