A korai út levéltetűje

A kártevő jellemzői

A korai boreális levéltetű (Dysaphis plantaginea) (Pass.), syn. Sappaphis mali (Ferr.), (Homoptera, Aphididae) - nemcsak a legelterjedtebb, hanem a legkártékonyabb almalevéltetvek közé is tartozik. Hazánkban gyakorlatilag minden gyümölcstermő területen előfordul, elsősorban almafákon, jóval ritkábban a berkenye-, birs- és nyárfákon. A levéltetű a levelek szívogatásával először a levelek görbülését és erős görbülését, majd sárgulását és lehullását okozza. Tavasszal nemcsak a leveleken, hanem a fiatal hajtásokon is számos kolóniát képez, amelyek satnyulnak és torzulnak. A fa súlyosabb károsodása a gyümölcsök fejlődésében is megmutatkozik, amelyek nem fejlődnek és nem érnek be.

a kártevő a rügyek hónaljában telel át, néha szabadon a gallyak kérgén is, fekete, tompa, hosszúkás, kb. 1 mm hosszúságú tojásként. Tavasszal, az almafák rügyfakadása után kikel belőle egy kerek, 2-2,5 mm hosszú, különböző színű (szürke, kék-fekete, barna, rózsaszín, vörös-fekete) levéltetű. Körülbelül 3 héttel később a levéltetű lárvákat kezd szülni. Nyáron a levéltetűpopulációban megjelennek a szárnyas nőstények, amelyek az almafákról kirepülnek és a platánnövényekre vándorolnak, ahol szintén a leveleken vagy a gyökereken szívogatnak. A szárnyas utódok ősszel visszatérnek az almafákra, hogy lerakják petéiket. A kár a rosszul vagy egyoldalúan nitrogénnel trágyázott almafákon nyilvánvaló. A fák legyengülnek és kevesebb gyümölcsöt teremnek.