A dió antraknózisa
A betegség jellemzői
A dió legismertebb és gazdaságilag legfontosabb betegsége a diólevél antraknózisa, amelyet aGnomonia leptostyla gomba okoz.
Hogyan ismerhető fel a betegség a dióban
Az első tünetek tavasszal jelennek meg apró sárga, később nagyobb barna foltok formájában a leveleken, amelyek általában sötétebbek és sötétvörös hálóval béleltek.
Ezek leggyakrabban a levél középső erezetén vagy más vastagabb erezet körül helyezkednek el, és 3-5 milliméteresek. A levél erezetén a foltok aszimmetrikusak, 0,5-1 cm hosszúak. A levélnyélen a foltok a legnagyobbak, akár 2 cm hosszúak is lehetnek.
Avegetációs időszak későbbi szakaszában a foltok megjelennek a gyümölcs zöld héjának felszínén is, amely 2-6 milliméteres, valamint a lombhéjon, ahol 0,5-2 centiméter hosszúak. A foltok fokozatosan összeolvadnak, és a súlyosabban érintett levelek késő nyáron idő előtt lehullanak,ami nemcsak a gyümölcs rosszabb érését eredményezi, hanem afa érését is,amely így a téli fagyok által okozott károknak jobban ki van téve.
Agomba a lehullott leveleken telel át. A fertőzés gyors és korai terjedéséhez nagyon magas, 100%-os páratartalom és gyakori csapadék szükséges. A hőmérséklet nem túl meghatározó, az optimum inkább alacsonyabb, 18°C körül van. A köznapi gyakorlatban az egyes fák fogékonysága jelentősen eltér, de a rezisztensebb egyedek tudatos használata igen bonyolult. Alapvetően csak a leveleket érinti, amelyeken viszonylag nagy sárgászöld, enyhén kidudorodó foltokat okoz, amelyek alján a spórák fehér, szinte összefüggő bevonata található. Ritkán találunk erősebben fertőzött, egyszerre több foltos leveleket. Elég ritkán a gyümölcsöket is érinti, amelyeken a foltok fokozatosan elfeketednek.
Hogyan lehet megszabadulni az antraknózistól
Adiólevél antraknózisa ellen csak vegyszeres védekezés lehetséges, és akkor is csak faiskolában vagy fiatal állományokban. A nagy fák kezelése nagyon nehéz, ha nem lehetetlen. Inkább az újabb, jó minőségű fajták termesztése ajánlott. A Kuprikol 50 készítményeket szabad alkalmazni, amelyeket először rügyfakadáskor (virágzás előtt), majd virágzás után 1-2 alkalommal 10-14 napos időközönként alkalmazunk. A kezelés csak csapadékos időben érdemes. A rügyfakadáskor végzett első kezelés csökkenti a Xanthomonas juglandis baktérium által okozott dióbaktérium okozta baktériumos diófoltosság előfordulását is.