Vinic

Sárgásfehér vagy rózsaszínű atka, hengeres, kissé hátrafelé keskenyedő testtel, két pár lábbal. A nőstény 0,16 mm hosszú, a hím kisebb. A szőlő erinózisának kórokozója. A levélkék felső oldalán feltűnően domború, különböző méretű és alakú, zöld vagy vörös színű hólyagok. A hólyagok alsó oldalán jellegzetes "filcszerű", fehéres, később bézs vagy barna színű trichomák (erineum) növekedése. Kivételesen a levélkék felső oldalán és a virágzaton is erineum alakul ki, vagy a levél göndörödik.

A gomba a levélhulladékot, a leveleket, a fürtöket és a fás részeket támadja meg. Sötétbarnától a feketéig terjedő foltokat hoz létre a levélkék tövénél, amelyek megnyúlnak és gyakran hosszanti irányban megrepednek. A leveleken sötétbarna vagy fekete nekrotikus foltok alakulnak ki, világos zöld szegéllyel. A száron hosszúkás fekete foltok vannak. A leveles leveleken a gomba hatására a kéreg megvilágosodik vagy kifehéredik. Az öreg fa, beleértve a fejet és a gyökérgallért is, szintén érintett lehet. A kéreg lehántása után sötétebb fafesték és fekete foltok figyelhetők meg. Tavasszal a levélnyesedék és a levelek fertőzése is előfordul. A betegség nedves és meleg körülmények között (optimális 23 °C) terjed. A védekezés kulcsa a megelőzés, különösen az állomány és a cserjék jó levegőztetése és az optimális tápanyagellátás

A szőlő különösen az érés kezdetétől fertőzött lehet. A fehér fajták fertőzött bogyói tejes vagy világosbarna színűek, rothadnak és általában gyorsan száradnak. A fertőzött szőlőre jellemző az ecetes szag, amelyet az ecetes baktériumok és élesztőgombák túlszaporodása és tevékenysége okoz. A fertőzés elsősorban meleg (optimális 25-30 °C) és párás időjárás esetén fordul elő. Nagyobb mértékű fertőzésre különösen akkor lehet számítani, ha a bogyók tömegesen sérülnek, majd meleg és párás időjárás (jégverés, a borítóféreg nagymértékű előfordulása) következik be.

A nyári hónapokban a jégeső óriási károkat okozhat a szőlőben. A levelek és a levelek sérülése mellett a fürtök (1. ábra) és az egyes bogyók is súlyosan károsodnak, és fehérrothadás vagy botritisz (szürkerothadás) által elpusztulhatnak. Ezért célszerű a sérült termést a jégeső kiszáradása után azonnal (de legkésőbb 12-18 órán belül) megfelelő gombaölő szerrel (Folpan fehérrothadás) kezelni

Gyakran előfordul, hogy a gabonafélék gyomirtásakor a kijuttatott gyomirtó szerek a közeli kertekbe és szőlőültetvényekbe sodródnak. A gabonaféléket leggyakrabban "növekedési gyomirtó szerekkel" kezelik, amelyek a kétszikű gyomnövények növekedésének megzavarásával pusztítják el a kétszikű gyomokat. Az érintett gyomok összegömbölyödnek, elmaradnak a növekedésben és fokozatosan elhalnak. Egyes kultúrnövények, mint a cukorrépa, a napraforgó és mindenekelőtt a szőlő szintén érzékenyek ezekre a gyomirtó szerekre. A szőlő levelei erősen torzulnak és legyező alakúak lesznek, valamint megvastagodnak és túlvilágosodnak az ereik. Ha a szőlőt erősebben érik a gyomirtószerek, a leveles növények csúcsa is összegömbölyödik és elhal.

Háromféle girbegubó létezik, amelyek károsíthatják a szőlőt. Közülük kettő - a márványos szőlőkabóca (Lobesia botrana) és a csíkos szőlőkabóca (Eupoecilia ambiguella) - a szőlő virágzatát, a fürtöt, majd később a bogyókat károsítja, ezért azokon a helyeken, ahol rendszeresen előfordulnak, vegyszeres kezeléssel kell ellenük kezelni a szőlőt. Mindkét faj bábállapotban telel át. Ezek április végétől kelnek ki, és a lepkék május folyamán tömegesen rajzik. A megtermékenyítés után a nőstények megkezdik a tojásrakást. A kikelt hernyók megrongálják a szőlő virágzatát, és fonalba fonják azt. Itt bebábozódnak, és júliusban mindkét faj második generációs lepkéi kikelnek. Ennek a nemzedéknek a hernyói károsítják a fejlődő bogyókat, amelyek gyakran rothadásnak indulnak.

Az atkák nem rovarok, hanem pókfélék, amit 4 pár végtagjuk és a fertőzött növényeken való hálóképzésre való képességük is bizonyít. Mivel nagyon kicsik (testhosszuk 0,2-0,4 mm), szabad szemmel alig láthatók. Jelenlétüket ezüstös, sárgásbarna vagy bronzbarna apró foltok jelzik a fertőzött levelek felső oldalán. A dísznövények leggyakoribb kártevője a komló atka (Tetranychus telarius), közismert nevén a vörös pók atka. A dísznövényeken kívül tucatnyi különböző szántóföldi növényt, zöldséget, gyümölcsfát támad meg, és számos gyomnövényen is megél. A vadonban a megtermékenyített nőstény stádiumban telel át. A lakások és üvegházak meleg és száraz körülményei között egész évben folyamatosan szaporodik.

A kórokozó a Pseudopeziza tracheiphila zsebgomba. Elsősorban a leveleket, kivételesen a virágzatokat is megtámadja. A fehér fajták levelein sárgászöldtől sárga foltokat, a kék fajták levelein vörös, változó elrendezésű, erezett foltokat okoz. A foltok gyorsan megnagyobbodnak, elhalnak és középen kiszáradnak. A folt kiszáradt közepe és az egészséges zöld lombozat között a fehér fajtáknál sárgászöldtől sárgáig terjedő színű, a kék fajtáknál vörös színű, élő lombozatú, jól elkülöníthető sáv marad. Ez a csík nem jelenik meg a gyökértörzseken, és a betegség tünetei gyorsan kifejlődnek. A súlyosan fertőzött levelek kiszáradnak és lehullanak.

A szőlőlevelek göndörödését (akarinózis) a gyapjas atkák családjába tartozó, szabad szemmel nem látható, apró atka, a Calepitrimerus vitis okozza. A kártevő jelenlétét apró szúrások - a kártevő szívóhelyei - jelzik, amelyek könnyen észrevehetők, ha a leveleket fényben figyeljük. A fertőzött cserjék az állományban azonban még feltűnőbbek, mivel az egészséges növényekhez képest erősen csonkolt hajtásokkal és erősen göndörödő levelekkel rendelkeznek (innen a kártevő neve). Ha a fertőzés több egymást követő évben ismétlődik, a növények legyengülnek, télen könnyebben fáznak és akár el is pusztulhatnak.

Az Eriophyes vitis, a gyapjas atkák családjába tartozó, szabad szemmel nem látható apró atka okozza a szőlőlevelek erynosisát, amelyet a gyapjas atkák családjába tartozó apró atka, a szőlő gyapjas atka (Eriophyes vitis) okoz, amely a levelek alsó oldalán táplálkozik. Az irritált epidermisz hatalmas, szőrszálaknak látszó sejtek képződésével reagál. Ezek bizonyos mértékig hasonlítanak a szőlőlevelek alsó oldalán a peronospóra által képzett gombabevonathoz. Míg a peronospóra esetében a peronospóra tetején olajos, később barna foltok találhatók, az erynosis esetében a levél tetején lévő foltok megduzzadnak és több milliméteres dudorok keletkeznek.

A botritisz (szürkepenész) a szőlő harmadik legsúlyosabb gombabetegsége a peronoszpóra és a lisztharmat után. A szőlő minden zöld részét megtámadja, de a legnagyobb kárt az érő bogyókon okozza, amelyek barnulnak, fonnyadnak és a kórokozó gomba, a Botrytis cinerea vastag, szürke bevonata borítja őket. A különböző szőlőfajták eltérő mértékben fogékonyak a betegségre. A fogékony szőlőfajták közé tartozik például a Bouvier szőlő, a Maiden szőlő, a Müller-Thurgau szőlő, a Neuburg szőlő, a Silvan zöld szőlő, a korai Veltliner vörös szőlő, a portugál kékszőlő és a St Laurent szőlő. A botritisz terjedését elősegíti a virágzás utáni esős időjárás és a 18-21 °C közötti hőmérséklet, de a bogyók mechanikai sérülése is (pl. jégeső, rovarok, a bogyók fiziológiai repedése).

A peronoszpórával együtt a szőlő gazdaságilag legfontosabb betegsége. A szőlő fürtjeit, leveleit és levélkéit támadja meg. A legnagyobb kárt akkor okozza, ha a fiatal bogyókat korán megtámadja, felületük megkeményedik, megbarnul és héjuk gyakran megrepedezik. A kórokozó (Uncinula necator) gombafonalak hálózata sugarasan növekszik az érő bogyók felületén. Hasonló tünetek a levélkéin is megfigyelhetők.

A lisztharmattal együtt a szőlő legsúlyosabb gombabetegsége. A lisztharmattól eltérően esős időben terjed. A peronospóra első fertőzése virágzás előtt vagy virágzás közben jelentkezhet, amikor a teljes virágzatot a Plasmopara viticola gomba sűrű fertőzése borítja. A szőlő levelein a peronospóra a jellegzetes olajfoltokban nyilvánul meg. E foltok területén a levél szélén a kórokozó sűrű, fehér fertőzése figyelhető meg. A levél érintett részei később megbarnulnak és elhalnak.