A körte csonthéjassága

A betegség jellemzői

A körte keménysége a körte gyümölcshúsának fiziológiai rendellenessége, amelynek során a gyümölcsökben kemény, szemcsés szövetekkel kitöltött lerakódások keletkeznek. Ezek a sejtfalakban a lignin és ásványi anyagok túlzott lerakódása miatt alakulnak ki. Különösen jellemző bizonyos fajtákra, de előfordulását jelentősen befolyásolják a termesztési körülmények. A kőkeményedéssel érintett gyümölcsök általában szárazabbak, kevésbé édesek és kellemetlenül kemények. A rendellenesség legintenzívebben száraz, meleg év után jelentkezik, amikor a fa gyümölcstermesztés során korlátozott vízbevitellel rendelkezik. A tünetekhez hozzájárul a mikroelemek, különösen a bór hiánya is, amely fontos szerepet játszik a puha, húsos szövet kialakulásában. Bizonyos esetekben a kavicsosság erősebben jelentkezik árnyékban, sűrű lombkoronákban vagy egyenetlen tápanyagellátású fákon.

Védelmi lehetőségek

A kőkeményedés nem fertőző betegség, ezért nem kezelhető vegyi szerekkel. Azonban egyértelmű okai vannak, amelyek befolyásolhatók. Az alapvető fontosságú a rendszeres és egyenletes öntözés az egész szezonban, különösen a gyümölcsök növekedésének időszakában. A szárazság és a nedvesség jelentős ingadozása elősegíti a tápanyagok egyenetlen eloszlását a gyümölcs húsában. A körte kedvezően reagál a mikroelemek pótlására, különösen a bórra, amelyet Boroil lombtrágya formájában adagolnak. A talajt segít az ammónium-szulfátos trágyázás, amely elfogadható formában juttat nitrogént a talajba, és egyúttal javítja a tápanyagok arányát a talajprofilban. Fontos szerepet játszik a metszés is, amely biztosítja a lombkorona szellőzését és a gyümölcsök egyenletes megvilágítását, ezáltal csökkentve a kemény foltok kialakulását. A már érintett gyümölcsök tárolással nem javulnak, ezért célszerű azokat minél hamarabb feldolgozni.

Videó: A körte keményedése megelőzhető. Nézze meg a videót, és megtudhatja, hogyan