Csírázó növények lehullása

A csírázó növények elhullása (csírázási rothadás, csírázási rothadás, csírázó növények elhullása) a fiatal növények súlyos betegsége, amelyet talajgombák és gombához hasonló organizmusok okoznak, leggyakrabban a Pythium, Rhizoctonia és Fusarium nemzetségek. Főként a magokat és a csírázó növényeket érinti a fejlődés korai szakaszában – még a csírázás előtt vagy röviddel utána. A csírázó növények

elhullásának
tünetei A tünetek a fertőzés stádiumától függően változhatnak. Ha csak a mag fertőzött, akkor a talajban elrohad és egyáltalán nem csírázik ki. Ha a növény már kicsírázott, a betegség a gyökérnyak területén a szövetek szűkülésével és barnulásával jelentkezik. A növény ezen a helyen szó szerint „megfullad”, elszárad, majd a földre esik. Ezért is nevezik a betegséget népi nyelven „csírázó növények elhullásának”. A csírázó

növények elhullása leggyakrabban a következő esetekben fordul elő:
túl nedves és rosszul szellőző talaj,
sűrű vetés,
rossz higiéniai körülmények a vetés helyén,
rossz minőségű szubsztrátum,
alacsony hőmérséklet és gyenge légáramlás.

Tipp: Ma már kaphatók olyan minőségi szubsztrátumok, amelyek szuppresszív hatással rendelkeznek, és segítenek megelőzni a csírázó növények elhullását.

A megelőzés elsősorban a alapos higiénia (tiszta edények, sterilizált vetőmag-szubsztrátum), a megfelelő öntözés és a szellőzésen alapul. Segíthet a magok pácolása vagy a szubsztrátum biológiai vagy kémiai gombaellenes szerekkel történő megelőző kezelése is.