Stonegrounds

A gyümölcstetű (Panonychus ulmi) a rügyek közelében, a kéreg repedéseiben lévő piros színű telelő petéivel mutatja meg jelenlétét. A narancssárga színű lárvák tavasszal kelnek ki. Május végén a nyári narancssárga tojások megjelennek a leveleken. Az első nyári nemzedék egyedei már május végén, júniusban megjelennek, majd az időjárási viszonyoktól függően 3-4 nemzedék következik. Az atkák a növényi nedvek szívásával okoznak kárt. A leveleken sárga szúrásfoltokat találunk, a kártevő elszaporodásakor ezek a foltok összefüggő sárgásbarna foltokká olvadnak össze. A levelek kanál alakúak és idő előtt lehullanak. Augusztus közepétől a nőstények lerakják téli petéiket.

A cseresznyefúró (Rhagoletis cerasi) egy légy, amelynek fehéres, lábatlan lárvái a későbbi cseresznyefajták jól ismert gyümölcsfoltosságát okozzák. A kártevő bábállapotban telel át a cseresznyefák alatt, sekélyen a talajban. A kifejlett fúrók fő rajzása május közepe körül következik be. A nőstények a párosodás után körülbelül 7-10 nappal kezdik meg petéik lerakását a gyümölcsbe. A cseresznyefúrónak évente egy nemzedéke van.

A szilvamoly (Cydia funebrana) a szilvafoltosság második okozója a szilvabogár után. Míg a szilvabogárnak évente csak egy nemzedéke van, és a fiatal, idő előtt lehulló gyümölcsök korai foltosságát okozza, addig a szilvamolynak évente két nemzedéke van. Az első nemzedék nem túl számos, ezért a szilvát nem kell ellene kezelni. A szilvamoly második nemzedéke júliusban rajzik, és az érő gyümölcsök foltosságát okozza, amelyek általában már a fán vannak, és monilion rothadásnak vannak kitéve. A foltosságra jellemző, hogy a hernyónak a gyümölcsbe hatolásánál megkeményedett ragasztócseppek jelennek meg.

A levéltetvek a gyümölcsfák legismertebb és legelterjedtebb kártevői. Kártékonyságuk elsősorban abban rejlik, hogy olyan mennyiségben szívják a növényi nedveket, hogy azok nem képesek hasznosítani azokat. Ezért az emésztőrendszerükön átjutott nedv ragadós cseppjei (az úgynevezett mézharmat) szennyezik az alsó leveleket, amelyeken később szedervirágok fejlődnek. A levéltetvek kártékonyságát növeli, hogy rövid idő alatt rendkívül gyorsan képesek elszaporodni. A növényi nedvek szívásán kívül különböző vírusos betegségek (pl. szilvamoly) átvitelével is kárt okoznak. Valamennyi levéltetűfaj tojások formájában telel át az egyes gyümölcsfafajokon. Egyes fajok nyár elején a nyári gazdanövényekre repülnek (vándorolnak), ahonnan ősszel visszatérnek a gyümölcsfákra, hogy ott telelő petéket rakjanak. Más fajok az egész vegetációs időszak alatt a gyümölcsfákon maradnak.

Az atkák nem rovarok, hanem pókfélék, amit 4 pár végtagjuk és a fertőzött növényeken való hálóképzésre való képességük is bizonyít. Mivel nagyon kicsik (testhosszuk 0,2-0,4 mm), szabad szemmel alig láthatók. Jelenlétüket ezüstös, sárgásbarna vagy bronzbarna apró foltok jelzik a fertőzött levelek felső oldalán. A dísznövények leggyakoribb kártevője a komló atka (Tetranychus telarius), közismert nevén a vörös pók atka. A dísznövényeken kívül tucatnyi különböző szántóföldi növényt, zöldséget, gyümölcsfát támad meg, és számos gyomnövényen is megél. A vadonban a megtermékenyített nőstény stádiumban telel át. A lakások és üvegházak meleg és száraz körülményei között egész évben folyamatosan szaporodik.

A betegséget a Monilia laxa nevű gomba okozza, amely a csonthéjasok rothadásának kórokozója is. A fertőzés akkor következik be, ha a virágzás időszakában tartósan csapadékos és hűvös időjárás uralkodik. A betegség leginkább a cseresznyén és a kajszibarackon fordul elő, de az utóbbi években őszibarackon és szilván is észlelték. A felsorolt gyümölcsfajokon belül a fajták fogékonysága jelentősen eltér, így gyakran előfordul, hogy az egymás mellé ültetett fajták eltérő mértékben fertőzöttek. A gomba a gyümölcs "monilia múmiáiban" telel át, amelyek tavasszal nagy mennyiségű spórát bocsátanak ki.